Szívből szólok

Még akkor is tudom zavarni a filozófia óra menetét, amikor nem vagyok a városban. Denagyon különleges vagyok…..

Érzem, látom a szemein, ha baj van. Hallom elfojtott sikolyát, látom, hogy belül könnyezik. Valami kimondhatatlan vágy nyomja lelkét, sóvárog…talán harmóniáért, talán hogy figyeljenek rá. Kötéltáncos, akiröl megfeledkezett a közönség.. mutatványa közepén zaj van és kavarodás.. és hol vagyok én ? ülök a közönség közt, figyelek, tenyerem izzad, koncentrálok, félek és féltek.. csillapítanám a közönséget, de nem lehet. Lelkifurdalásom van. Már én is odafönt egyensúlyozok, s ha lezuhan én is vele zuhanok..

Mindig olyan pontosan megérzem, ha valami nincs rendben.. Ez valami ösi tehetség, mondhatni isteni adomány.. de nevezhetném akár átoknak is. Nem jó belelátni az emberek lelkébe. Mintha háborút látnék testközelböl.. Nem veszek részt benne, és mégis részese vagyok valaminek. Ilyen pillanatokban ágyúdörgést és géppuskák hangját hallom. Megremeg alattam a föld, és én csak figyelek.

ÉS SENKI NEM ÁLLÍTOTT MEG, és ismét sétáltam velem, kóborkutyákkal beszélgettem és velem, gyerekkoromra gondoltam s hogy ki vagyok már, a havazást néztem, s hogy miként semmisül meg a fehér hópehely a sárban..

és valóban : még soha senki nem tudott annyira meglepni, mint én saját magam. szerintem túl sok idöt töltünk együtt magammal. és ha így megy  tovább, félö, hogy még furább dolgok kerülnek a felszínre.. VALAKI ÁLLÍTSON MEG

porszem a szélben ismét fura játékba kezdett. sokat töri a fejét mostanság. világokat képzel el magának, és elhiszi, hogy léteznek. úgy képzeli, hogy benne is van egy külön világ. s ezt már-már betegesen próbálja felfedezni. kiváncsi minden rejtett zugára, kiváncsi, hogy kik élnek benne, miért és  hogyan kerültek oda.. gondol, elképzel, kérdez, néha válaszol, néha csak pislog ártatlanul, néha elsírja magát tehetetlenségében.. porszemet mostanság ilyen dolgok kötik le..

lelkem egyre inkább kezd csatatérre hasonlitani..és nem mindig sikerül reggelre eltakaritani a hullákat. Jó lenne egyszer felszántani az egészet, lesózni, és szöges dróttal keriteni be.. örökre.. és csak pihenni, harcok nélkül..

túl

sokat

gondolkodom

szerda óta hivatalosan is vezethetek

már furdal a lelkiismeret, miattad, egyetlen blogom.. hangulatok jönnek, majd elmúlnak, és oly keveset tudok belölük ITT megörizni.. valamit megigértem, és nem tudom betartani..