szeretnélek látni – de a lehető legmesszebbről – nagyon akarlak – de semmi kedvem hozzád – élj velem – de ne gyere közelebb ötven méternél…
Hát így élünk mink mostanság. És a dőlt betűs rész nem az én szövegem. Igazából a másik sem. Én csak hallgatom és figyelem és és… Mindegy rájövök majd a nyitjára. Most indulok Kolozsvárra, pá és puszi.
u.i.: a tehén bonyolult állat – de én megfejtem.
még akkor is, ha végül csak egy vörös folt maradna utánam egy épület oldalán. legalább valami felvitt. odaírhatnák: élt, amíg repült. Kezdek morbid lenni. Ez a mai valahogy nem tartozik a kiegyensúlyzott napjaim közé.
arra gondolok, milyen jó lenne, ha felkapna most egy forgószél és csak vinne magával és sosem tenne le.
it´s a heartache. de valóban az. mély, rekedtes hangon, enyhe belenyugvással az mondom most, hogy it´s a heartache.
Nem tudom miért használom ezt a szót annyit az utóbbi időben, de tulajdonképpen szeretem használni és ssemmi rosszat nem látok benne. Ismét elkezdtem felülvizsgálni magam, tejóég! De ezennel bővült a Nincs az a.. gyűjteményem:
Nincs az a férfi, aki nekem megmondja, hogy mikor mit csináljak.
Nincs az az ember, aki engem rávesz, hogy szívjak el egy cigarettát.
Nincs az az ember, aki nekem megmondja, milyen szavakat használjak, amikor saját érzéseimről, gondolataimról írok.
folyt. köv.
Esti kérdés
Úgy szárítsam a hajamat, hogy reggel:
Nekem mindez lehetséges. És lehet, hogy ez nem épp egy vidám blog, de nekem tulajdonképpen jó.
Vonatozni tulajdonképpen jó. Engem legalábbis mindig megnyugtat az a monoton kattogás és hogy közben bámulhatom a tájat. Nem annyira az emberek akik ki-be járkálnak, de el lehet viselni. Mostantól sokat fogom használni a tömegközlekedésnek ezt a formáját. ÉLMÉNY!!
nah lassan indulok félszigetre. rasmus, quimby és atb vannak eddig a repertoárban. De nicsak, most úgy írok mint valami nagyvárosi. Pedig egyszerű parasztlyányka vagyok én, aki padon ébredős hajnalról és galambetetésről álmodik. vásárhely jövökkkkkkkk
álmomban bemásztam egy kígyófészekbe mert mondták hogy ott megtalálok valakit, és beszélgettem két csúnya kígyóval de egyik sem tudott segíteni. akkor eszembe jutott hogy én tulajdonképpen félek a kígyóktól, és elkezdtem ordítani és sírva szaladtam ki.. visszanézve pedig egy nagy istállót láttam és szénát meg szalmát mindenhol és azon gonodlkoztam hogy felgyújtom. de erre nem került sor.
