Szívből szólok

félálomban félig megjelent féltve őrzött félisten

Ma esőillatban és szivárványos ég alatt bicikliztem. Kellett már. Jót tett testnek, léleknek. És rendet is kellett tenni már a legbelső szobában. Tudod, a különleges vendégeknek egyedeknek fenntartott, VIP szoba. 
Tágas, de nem üres, berendezését barackvirág- és meggyszín árnyalatokban álmodtam meg. Sokablakos, annyira, hogy össze sem tudnám számolni, hány – így napsütésben nagyon kellemes. S ha beborulna, a bent lévők mindig gondoskodnak arról, hogy ki ne aludjon a tűz.
Kedvenc helyem, mióta az eszemet tudom. A szoba melynek kulcsát már óvodás korban a nyakamban hordtam, s felügyeletét nem is szerettem soha másra bízni. Ha naponta már nem is, de hetente előveszem ezt a kulcsot, és bepillantok. Sosem úgy lépek be, mint ledolgozott nap után a fáradt ember, aki reggel felfordulva hagyta a lakást. HANEM mint mikor kezedbe nyomnak egy vadiúj kulcsot, hogy tessssék itt a szülinapi ajándék.. és mikor belépsz leesik az állad. Valahogy igy. Belépek és mindig új látvány fogad. Először átnézem a szobát: van-e repedés a falon, törött-e el valami, vagy netán ázik-e a plafon? Ha van ilyen szobád, ezekkel a veszélyekkel sajnos számolnod kell, és nem szabad elhanyagolnod őket. Utána a lakóimra nézek. Szeretném mindig együtt látni őket a körbe rakott zsámolyokon, de ez ritka eset. Persze én vagyok az oka. Hogy amikor belépek, mindig szét vannak szóródva. Egyik az ablakon bámul ki, másik az asztal tetején, harmadik a sarokban üldögél. Hajlamom hülye hierarchiákat kialakitani, nem az alliteráció kedvéért. Csak mert jön. Hozza az élet szele. S így mindig mindenki máshová kerül. Belépéskor kérdőn néz rám megannyi szem, de ijedtségre semmi ok. Gyertek beszéljük meg stílusban kérdeznek, kérdezek, válaszolnak és válaszolok legjobb tudásom szerint, kis idő múltán pedig minden a helyére kerül. Kedves lakóim is. Ekkor még kicsit megcsodálom őket, kicsit ismét nagyon megszeretem őket, majd nagy nehezen kivánszorgok, bezárom az ajtót, kulcsot a nyakba, és  p e d á l o z o k   t o v á b b . .

Hangsúlyozom: törekszem majd.

OLééééééé mától én is elmondhatom, hogy végre itt a nyár!
9,54-es átlaggal sikerült az érettségim, amit már meg is ünnepeltünk, annak rendje és módja szerint.
Mint frissen érettségizett, törekszem majd arra, hogy csakis érett dolgokat olvassatok tőlem.
Pussz most megyek, fáj a fejem.

és azt hiszem hánynom is  kelll…

Észrevetted? Néha olyan furcsák az emberek. Bizonyos helyzetekben úgy megtudnak változni, egészen másnak adják magukat, mint akik valójában. Nem értem őket. Jönne, hogy tükröt tartsak eléjük ésésés mondjam, hogy nézd mi lett belőled, ez nem te vagy, térj már észhez. De mert nem hordok magamnál tükröt mint minden normális lány, annak szerepét legtöbbször én öltöm magamra. Éspedig úgy, hogy őket utánozom, sokkal csúnyábban, mint a valóság. A gúny néha jó orvosság. Még akkor is, ha harag lesz a vége. Néha megéri. 
S néha előfordul, hogy mindenki megtébolyul körülöttem. Ilyenkor kicsikét elbizonytalanodok, hogy most akkor én vagyok a hülye és mindenki más normális? Vagymivan? Mit is keresek én itt? És ilyenkor van az, hogy Kata önző, mocsok magánakvaló lesz, tükröt mélyen a zsebébe süllyeszti, felgyújtja lelkének lámpását, s kiül vele a csillagok alá. És ilyenkor Kata nincs egyedül, és egyáltalán nem fordul magába. Beszél a Hold és beszél a Csend, és minden beszél, és hallhatná is mindenki, ha kicsit odafigyelne. De csak szerepelnek..

Jaj istenem a világ
kinek szoros kinek tág

- neked?

Ma végigfutott pillantásom a városon. A suli elől egészen az épülő templomig le lehet látni. S ma először éreztem úgy, hogy elszakadnék innen. Ez a város nyomaszt engem. Nem vonz benne semmi. S az emberek is egyre jobban taszítanak. Elutaznék. Gyergyót már csak az a pár ember tudja megszépíteni nekem, akiket szeretek. És egy-egy emlék, ami akaratlanul is feltör bennem, valahányszor megpillantok egy padot, egy kapualjat..  Most először érzem úgy, hogy ebből egy időre elegem lett.  Valami mást akarok csinálni, valahol máshol.

Jóleső érzés érettségi közben, ha valaki áldását adja rád, még akkor is, ha csak telefonban. És mégjobb, amikor léleksimogató tekintetével teszi ezt, élőben. Azt hiszem elkezdtem megélni saját Személyes Történetemet.

Hallgassatok Deep Forestet, igyatok rooibos teát, olvassatok Paulo Coelhot, figyeljétek a jeleket, legyetek ti

az enyém vagy lovacska, az enyém !

Olyan üresek ezek a vizsgák közti napok…Tudom, hogy a tanulás kellene kitöltse, de Istenem.. már nem megy. Lelkiismeretfurdalásom azért persze van, s főleg lesz, amikor lefekszem és eloltom a villanyt. Azt hiszem az az a pillanat, amikor a lélek a legérzékenyebb. Az a pár perc villanyoltás után. A gyenge pontom. Valami mindig előjön tegnapról, máról, vagy van, hogy én megyek elébe a holnapnak, mindegy. De a lélekmarcangoló gondolatok ilyenkor kergetőznek legszivesebben a fejem fölött. Igy érettségi alatt pedig elmondhatom, hogy virágkorukat élik. Azt hiszem valamivel el kell vonnom a figyelmemet erről az egészről. Például kosárfonás, vagy szőnyegfonás vagy lábtörlő, vagy valami ilyesmi. Hasznosabb, mint az alvás.

Ennyi, igyatok rooibos teát és hallgassatok Deep Forest-et.

Lejártak a szóbeli vizsgák, román 10, angol 10, magyar 10
Imént pedig nagy kínok közepette leszedtem a műkörmeimet, ismét szabadnak érzem magam!

Ennyi, hallgassatok Deep Forest-et.