Volt ma koránkelés és visszafekvés, ismétkelés, reggelizés, tanulás, ebédelés, tanulás, andrás, vacsorázás, ide írás, végül lesz lefekvés. És van valamiféle kiégés. Szürkülés, kopás. Nem porc, valami mélyebb. Ez a hónap kicsit emlékeztet a sulis utolsó hétre. Olyan fázós, mindenkit magamhoz ölelős. Mert ugyebár októbertől új fejezet, kilépés a nagy K betűs életbe, sminden. De jó lesz, biztos vagyok benne. És vannak terveim, és álmaim is vannak, és nem fogok elveszni, soha.
A délutáni napfényben valamelyest megfeledkeztem arról, hogy köztünk jár már a kedves Ősz.. a fent közlekedő madarak szemében így váltam félóra erejéig nagy fekete X-é egy maros melletti réten. Csak, hogy vásznamnak szegődtessem az eget, és mint a 20-as színesceruza készletet elsőben, úgy próbálgassam rajta a színeimet. Hogy legyen rá kicsiny szürkés folt a múltból, fakó zöld jelennel utána, és egy nagy adag jövő, meggy-, ésés narancs-, éés barackvirág színnel. Jövőre minnél többet a melegszínekből 
Akár a sárgából is.
Következő betű a nagy V lesz, ám a kivitelezéshez egyedül kevés vagyok. Segítőkész emberek jelentkezését kommentben várom; egyetlen, kizáró feltétel: sok sok melegszín a tarsolyban.
…ha nem megyek most azonnal lefeküdni, félő hogy reggel cseppfolyós állapotban találnak rám. Jó lenne most megnézni az ötszázvalahányadik izgalmas celeste epizódot. Megtudta ám mozgatni az emberek agysejtjeit és adrenalinszintjét. Hogy akkor most az idegbeteg fiú aki igazából normális, leszúrja-e a terhes nőt akinek igazából párna van a hasában?? Bizony sokat idegeskedtem egy-egy ilyen esten. Szinkronba nagymamámmal, és az utca fehércselédeivel. Faluhelyen így megy ez
Annak ellenére, hogy napszemüveg nélkül még árnyékban is kifolynának családom által kirgiznek csúfolt szemeim, legérzékenyebb érzékszervem mégis csak az orrom marad. Ennek okai mélyen a gyerekkorban keresendők. Tudniillik, nekem soha nem volt cumim, legalábbis sem a családom, sem én nemigazán emlékszünk rá. Viszont mindannyiunkban tisztán él a Dódók emléke, akik engem annyiszor megnyugtattak és álomba ringattak. Drága szüleim észrevették ugyanis, hogy ha megérez valami tetszetős illatot, megnyugszik és nem bőg a baba. Így aztán, kis segítséggel meglett az első szenvedélyem: rákaptam az illatos rongyokra. Úgy működött ez, hogy kisméretű törülközoket fújtak be nekem parfümökkel, minden sarkát mással, kezembe adták, és az orrom előtt húzogatva igazi illatkavalkádban aludtam el. Idővel aztán már én kezdtem gyártani magamnak a gyönyörkeltés ilyesfajta eszközeit, lett kedvenc rongyom, és persze kedvenc illatom is.
Ez nem számít kábítószerezésnek, vaaaaaaaagy?
Mindegy, tény, hogy nehéz volt leszokni róluk. Valamikor másodikos koromban lettem hűtlen a Dódóhoz; de az illatokhoz azóta is gyöngéd szálak fűznek. Mondhatnám: extrém megnyilvánulásai a versnek. Annyi minden van egy-egy illatban… álmok, vágyak, emlékek..és néhanapján remény is. Ahogy másoknak egy dal, úgy nekem az illat képes felidézni sokmindent. A chiemsee például a konfirmálás, az espritben benne van a tizenkettedik osztály, a mexx illata pedig az érettségi fáradalmaira emlékeztet :-)
