Szívből szólok

Hey you, expecting results without effort! So sensitive! So long-suffering! You, in the clutches of death, acting like an immortal! Hey sufferer, you are destroying yourself!

-Santideva, Bodhicaryavatara

jó úton haladok affelé, hogy elfelejtsem, hogy kell kell blogolni. úgy elvagyok a kicsi agyam szüleményeivel, mintha nem akarnám őket senkivel megosztani. s pedig de, csakhogy már nem okoz akkora örömet ez a fajta alkotás, mint régebb. lehet, megkellene próbálkozzak a szobrászattal.
*vállrántás : )*
sokszor van stresszem, és ennek köszönhetően már proctalgia fugaxom is, mint kiderítettem az imént. stresszet leszámítva pedig elég jól, merthogy szeretem az új lakást, megtaláltam a helyem, jól egyezünk a csajokkal, együtt főzünk, eszünk, kocsmázunk. a férfikéz persze hiányzik, mert nem tudunk felszerelni semmit, sem megjavítani a csapot, meg a villanykapcsolót. De szar kedvem lett így a végére…. vidíts fel!

érdekes, milyen hirtelen all-by-myself estém lett. és jut eszembe, rég nem sírtam este. legfőbb ideje. azt hiszem ott romlott el minden amikor feljött a tulaj és cirkuszoltunk egyet. aztán azzal folytatódott, hogy rájöttem, mennyire képtelen vagyok lelkem folyamát madártávlatból nézni. vagy mondjuk csak láblógatva ülni a szélén. de nem, nekem bele kell ugrani, hadd sodorjon mérföldekre a valóságtól… most aztán mászhatok megint vissza.

Passion is the cause of blindness, of not seeing, of not knowing, of loss of insight: it is joined with vexation, it does not conduce to Nibbâna.

-Anguttara-Nikâya

but how can one live without it?

kicsit pofozgatnám most a világot.. mint macska a gomolyát.
lehavazott.
: )

azon gondolkodom, miért nem írok gyakrabban… nem mondhatni, hogy nem történik velem semmi, és amúgy régebb sem éltem kalandregénybe illő életet, de azért kétsornyi helyzetjelentést még a semmiből is összetudtam kaparni… attól tartok, most már visszafordíthatatlanul elkezdtem beszürkülni… nyitogatok, csukogatok, szarakodok, tetyek-vetyek, motyogatok és közben meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg figyelhetnék az emberi szavak MÖGÉ, vagy olvashatnék a sorsom jeleiből, vagy fordíthatnék több időt az emberi természet megismerésére, vagy csak egyszerűen meditálhatnék azon, hogy a fák miért nem harcolnak?

…ma a blogom. megértük ezt is. nem tudok most nagy számvetéseket csinálni, pedig akartam. inkább csak leírom, miért szeretem a blogot.
szeretem a blogot, mert szembenézhetek önmagammal.
szeretem a blogot, mert “serkenti az alkotásvágyat”.
szeretem, mert értékes embereket ismertem meg általa.
szeretem a blogot mert szép.
és szeretem, mert tudom, hogy mások is szeretik.

ésés tulajdonképpen ez a vigyorgó borz indított el mindent, itt alant. azóta összebarátkoztunk és írunk egymásnak, és sokszor beszélek is hozzá, gondolatban.

heppi borzdéj.