a lapszéljegyzet
szinte napra pontosan 2 éve ugyaninnen blogoltam, ahol most vagyok, ugyanilyen kellemetes körülmények között. akkor annyival könnyebb volt, hogy nem egy kézzel kellett írjak. de nem erről a változásról szeretnék ma este írni, hanem egy másikról, valamivel komolyabb változásról, ami, valahányszor csomafalvi emlékképeket nézegetek, keserű lapszéljegyzetként mindig odatolakodik a képek mellé. például a tavasz. régebb miért volt illatosabb, színesebb, miért volt finomabb a szombat reggeli tojásrántotta paradicsommal, és miért csattant másképp a szitaajtó? vagy például a téli esték. miért voltak hosszabbak? régebb egy csomafalvi téli napból mintha 18 óra egy szép téli este lett volna. most? alig érkeztem meg és éjfél van. nem tudom eldönteni, hogy szórakozik velem az idő, és megszépíti azt ami volt ahhoz képest ami van, vagy tényleg minden megváltozott?
február 18th, 2010 at 1:32
mindkettő
február 21st, 2010 at 11:36
hu… a szitaajtora emlekszem en is; milyen jo, hogy te meg hallasz ilyen csattanast
február 22nd, 2010 at 11:42
Tudod, az az igazsság, hogy gyerekkorban a kevés is elég a boldogsághoz. Fölnött lettél, és most mindent elkomplikálsz (kisherceg). Most, nem szépek a csendes esték, mert egyedül vagyunk a komplikált életünkkel, és a sok “tennivalóval” ami ránk vár, vagy nem végeztük el. Azt hiszem nem az a dolgunk, hogy boldogok legyünk, hanem hogy kitartsunk.
Kitartás!